A napokban felkapott téma lett az állatvédelemről, állatok kínzásáról való eszmecsere. Az okot az szolgáltatta, hogy Fadd-Domboriban halálra kínoztak egy szerencsétlen kutyát. Az ilyen esetek sajnos rendszeresek, már nagyon időszerű volt ennek a kérdésnek a napirendre tűzése. A rendelői munka hétköznapjaiban is gyakran találkozunk megkínzott, vagy olyan súlyosan helytelenül tartott állatokkal, ami már kínzás számba megy. Ezekkel az esetekkel eddig semmit sem tudtunk tenni, mivel esetleges feljelentés során legfeljebb csak haragosokat gyűjtöttünk be, mintsem valódi, elrettentő büntetés kiszabását kezdeményezhettük volna. A jelenlegi állatvédelmi törvény taglalja az állatok kínzásának, helyetlen tartásának fogalmát, de nem büntető törvénykönyv lévén enyhe pénzbírságon kívül semmi más szankcionálást nem tartalmazott. Tisztán látás végett azt kell leszögeznünk, hogy van egy megfelelő állatvédelmi törvényünk, amely részletesen foglalkozik az állatok jogaival, velük való bánással, leszögezi, hogy az állatok fájdalmat érezni, szenvedni képes élőlények. Részletesen foglalkozik a nem kedvtelésből tartott állatokkal is. A kedvtelésből tartott, mint fogalmat jómagam elítélem, mert állatot nem kedvtelésből, vagy hobbyból kell tartani, arra ott a képeslapgyűjtés. Állatot társként tartunk, így talán helyesebb: társállat. A haszonállatok jogaival foglalkozó rész is kimerítő, megfelelően részletes. A kísérleti, vadászott állatokról is hosszasan szó esik e törvényben. Nagyon fontos tudni, hogy az igazán durva állatkínzások nem olyanok, mint a Faddi eset, hanem nap mint nap elkövetett súlyos gyötrelmek, öldöklések a gazdasági haszonállatokon. A haszonállattartás jelenleg ma Magyarországon pénzhiánnyal küszködik, állatápolók sokszor fillérekért dolgozó nehéz körülmények között élő súlyos alkoholgondokkal küszködő, máskor kíméletlenkedésre hajlamos emberek. Ilyen körülmények között világos miért olyan gyakoriak a kihágások. Az állatszállítás a következő ami sokszor nagyon durva bánásmóddal szokott párosulni.