Már többször értekeztünk a házi húsevõink allergiás megbetegedéseirõl, de a téma kifogyhatatlan beteganyaggal lát el bennünket, így ismét érdemel pár szót e problémakör.  Egyre több az olyan beteg, amelyek már hosszas kezeléssorozatok után állnak, és tulajdonosaik azért hozzák el õket, mert az addig alkalmazott módszer egyre kevésbé hatásos, vagy mert az injekciós kezeléseket egyre gyakrabban kell alkalmazni, esetleg kezdenek jelentkezni az addig beadott gyógyszereknek a mellékhatásai.

Elõszóban pár fontos tényt szögeznék le az allergiáról. Ebeknél e betegségcsoport hátterében immunzavar húzódik meg. Ennek az esetek többségében genetikai háttere van. Tehát az allergiás kutyánknak feltehetõleg allergiás utóda fog születni. Az ebek és macskák allergén szerve fõként a bõrük. Így nem asztmás lesz a szájon és orron át belélegzett allergénektõl az eb, hanem bõrbeteg. Ezek a tünetek jellegzetesek, és szakavatott számára jól elkülöníthetõk.

Pár régi nézetet el kell oszlatni, amelyek az allergiás tünetekkel kapcsolatban, a köztudatban még mindig elterjedtek. Ezek közül pár példa: Az allergiás bõrbeteg állat tünetei elõfordulhatnak a külsõ hallójáratban a has alján, mind a négy végtag hónalji területén, a végbél környékén, a törzs mindkét oldalán. A régi nézet szerint sok ebnek azért lett a bûzmirigye eltávolítva, mert a fülét begyullasztotta, illetve az állat allergiájáért ez felelt. Ez a tétel nem állja meg a helyét. A bûzmiriggyel együtt a fül is ugyanazon allergiás ok miatt gyullad be. Az ilyen beteg bûzmirigyet gyógyszeres kezeléssel rendbe lehet hozni, természetesen együtt a gyulladt fül is kezelendõ. Sokszor a súlyos fülgyulladást mindenféle gyógyszerrel kezelgetik, de az teljesen figyelmen kívül   hagyják, hogy az egész tünetegyüttes hátterében az allergia áll.

Az allergiás megbetegedések az egyike olyan jellegzetes bántalmaknak, amelyek nem mulaszthatók el teljesen. Tünetei jelentkezésekor megfelelõ módszerrel kezelni kell a betegeket, gyakran egy állatnál más és más idõszakban jelentkezõ bántalmainál különbözõ gyógyszerrel. Az allergia lehet szezonális jellegû, egyes növényi polleneknek a levegõbe kerülésének megfelelõen. Ha a pollen eltûnik a környezetbõl, azt hihetjük, hogy meggyógyult a beteg. Sajnos egy évre rá újra kezdõdik az egész. Ezek az állatok még a szerencsésebbek, mert egész évben tartó allergia is gyakori. Õk folyamatos gyógyszerelést igényelnek.

Az allergiás betegségek kezelésében leghatékonyabb gyógyszereknek sok a mellékhatása, de nem nélkülözhetõk. Ezért olyan módszert dolgoztunk ki, hogy ezeket a mellékhatásokat kiküszöböljük. Ennek az eléréséhez vonjuk betegünket folyamatos gondozásba, így nem engedjük elhatalmasodni a tüneteket ezért kevesebb és enyhébb gyógyszer elegendõ a tünetek féken tartásához. Ritkán, fõleg a kezelés elején alkalmazunk injekciós készítményeket, ezeket leváltjuk az egyedileg dozírozott, így hatékonyabb, mellékhatásokban szegényebb tablettás formulákra. A gazdikkal feljegyzést vezettetünk betegeink állapotáról, kezelésének lényeges momentumairól, hogy hatékonyan értékeljük ki a kiválasztott terápia sikerességét. Mindezek segítségével a legmegfelelõbb, egyedre lebontott mellékhatásoktól mentes kezelési stratégia alakítható ki. A gazdi aktív segítsége nélkül vajmi keveset ér a gyógyítási igyekezetünk. Nincs is nagyobb köszönet ezért, mint az, hogy ebünk pár hónapja kihullott szõre újra serken, önmarcangolása, kaparózása elmúlik.

dr. Varga József