A nyár beköszöntével a családok felkerekednek, hogy egy kellemes helyen töltsék a jól megérdemelt pihenésüket. Mivel a család tagja a kutya vagy macska is, hát ők sem maradhatnak otthon. Ilyenkor nagyon sok kérdés merül fel az utazást, illetve az ottlétet illetően, és természetesen mindig szóba kerül a paraziták (kullancs, bolha, szúnyog, légy, stb.) elleni védekezés is. Egyre több nyuszis gazdi is úgy gondolja, hogy kedvencük sem maradhat otthon, ezért ezek a kérdések itt is szóba kerülnek. Leggyakrabban a kullancs, bolha és fülrüh elleni védekezésre kíváncsiak a gazdik, ezért ebben a cikkben erről írunk.

   

A nyuszik bolhássága viszonylag ritkán előforduló bántalom, de mivel (ritkábban, mint a szúnyogok) a bolhák is terjeszthetik a myxomatosist, féltétlenül oda kell rá figyelni és megelőzni a bajt. A télen előforduló rejtélyes megbetegedések oka is nem más, mint a bolha, hiszen a hideg téli napokon nem találkozhatott a nyúl szúnyoggal.  A parazita csak ideiglenesen, vérszívás céljából tartózkodik az állaton. Szaporodási ciklusukkal jól alkalmazkodtak a gazdaállathoz. A nyúl környezetében lerakott petékből 10-15 nap alatt kelnek ki a lárvák, amelyek több fejlődési ciklus után (1-2 hónap alatt) alakulnak át kifejlett állattá. A bolhával fertőzött állatok tünetei jellegzetesek: nyugtalanok, vakaróznak, mozgás közben hirtelen irányt váltanak, oda-oda kapnak a testük különböző pontjához. A bőrtünetek is árulkodnak: felfedezhetőek a bőrön a csípés helyei, amelyek néha be is gyulladhatnak, elfertőződhetnek. Világos szőrzetű állatban gyakran magát a bolhát is észre lehet venni, de a bolha ürüléke mindent egyértelműen igazol. A súlyos bolhásság tünetei főleg fiatal állatokban figyelhető meg, amely során a gyakori vérszívástól vérfogyottság alakul ki. Nagyobb probléma, ha a bolha fertőzött a leporipox vírussal (myxomatosis kórokozója), amit akár 3 hónapig is hordozhat. Ezen okok miatt elengedhetetlen a bolha elleni védekezés ott, ahol a nyúl a szabadban tartózkodik, illetve ahol esélye van a bolhafertőzésre. VIGYÁZAT! Tilos a kutya vagy macska bolhairtó szerét alkalmazni nyúlon, ugyanis ezek a vegyszerek halálos mérgek a nyulaknak! A speciális szereket csak az állatorvostól lehet beszerezni (nem véletlen). Érdemes nem csak a nyuszit, hanem a környezetét is óvatosan bepermetezni a kapott szerrel, hogy a petéket és a lárvákat is kiirtsuk a környezetből.

   

A kullancsok elleni védekezésben is a nyuszikra alkalmazható szerek és nem a kutya- vagy macskára alkalmazható kullancsirtók a megfelelőek! Bár a kullancsok nem jelentenek akkora veszélyt a nyulakra, mint a kutyákra, azért vérszegénység és egyes bakteriális fertőzés forrása lehet. Olyan nyulaknál van esély a kullancsosságra, akik a szabadban tartózkodnak vagy egy kutya, illetve egy kijárós macska a társa. Ezekben, az esetekben ügyeljünk a megelőzésre minden háziállatunk esetében.

   

A külső parazitás megbetegedések közül a fülrühösséggel találkozunk a leggyakrabban. A Psoroptes cuniculi nevű atka a nyúl hallójáratának a bőrében élősködik. A parazita terjesztése elsősorban élő állattal történhet, de a ragályfogó tárgyak, pl. ketrec, etető, itató, takarmány, stb. is terjeszthetik. A bőrben élősködő nőstényatkák 50-100 petét raknak le, amelyekből kikelő lárvák 2-3 hét alatt ivaréretté válnak. Az atkák a külső hallójárat bőrének folyamatos szurkálásával szövetnedvet nyernek ki, amellyel táplálkoznak. A szúrások nyomán a bőrön apró göbök, hólyagok, pörkök keletkeznek. Az elváltozás a külső hallójárat bőrének tövében indul, és lassan terjed a fül hegye felé. 5-6 hét múlva a külső hallójáratokat egészen a fülek pereméig szennyes, sötétbarna zsíros pörk tölti ki. Ha a pörköket eltávolítjuk, alatta vérző és fájdalmas felület marad. A fertőzés a dobhártyán keresztül a közép-, és belső fülre is ráterjedhet, de előfordulhat az agyhártya érintettsége is. 

Ezek a rühatkák csaknem minden nyúlállományban megtalálhatók és nem okoznak minden egyedben elváltozást. Minden jel arra mutat, hogy az állatokban a fülrühösség klinikai megjelenése az ellenálló képesség leromlására utal.

A betegség kezelésében mind az injekciós készítmények, mind a külsőleg használható oldatok egyaránt fontosak, és nem szabad elfelejtkezni az immunrenszer működését támogató vitaminokról sem.

dr. Varga József és dr. Landauer Krisztina